A kondíció megítélését érdemes objektív állapotfelméréssel kezdeni. A lovak kondíciójának egyszerű ellenőrzéséréről korábban már írtunk, ide kattinva találod a testkondíció-pontozás elvégzésének menetét. Fontos meghatározott időközönként megismételni a mérést, hogy a változások nyomon követhetőek legyenek. Nem szabad megfeledkezni róla, hogy a lovak téli és nyári kondíciója között jelentős eltérések lehetnek, ami teljesen normálisnak tekinthető.
Először javasolt megkeresni a kiváltó okot
A nehezen hízó ló esetében nem célszerű automatikusan arra következtetni, hogy egyszerűen „gyors az anyagcseréje”. A testtömeg fenntartását az energiafelvétel és az energiafelhasználás egyensúlya határozza meg, ezt azonban számos tényező befolyásolhatja. A takarmány minősége és mennyisége mellett szerepet játszhat a ló munkaterhelése, életkora, fogazati állapota, stressz-szintje, a társakkal való takarmányozási versengés, valamint különböző egészségügyi problémák is.
Ha a ló megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányhoz jut, mégis tartósan sovány vagy folyamatosan veszít a kondíciójából, érdemes állatorvossal egyeztetni. Különösen fontos ez akkor, ha a fogyás gyors, jelentős vagy egyéb tünetekkel is társul. A háttérben például fogászati problémák, gyomor-bélrendszeri betegségek, parazitafertőzés, felszívódási zavar vagy idősebb lovaknál bizonyos endokrin betegségek is állhatnak. Ezeket pusztán a takarmányadag növelésével nem lehet megfelelően kezelni.
A jó minőségű szálastakarmány az alap
A takarmányozás átalakításának első lépése szinte mindig a szálastakarmány ellenőrzése. A ló emésztőrendszere a folyamatos vagy gyakori rostbevitelhez alkalmazkodott, ezért a jó minőségű széna, illetve az adott körülmények között megfelelő legelő a takarmányozás alapját kell hogy képezze.
Nemcsak a széna mennyisége, hanem annak minősége is meghatározó. Egy korábbi cikkünkben részletesen kifejtettük, hogyan állapítható meg a széna minősége, ezt ide kattintva érheted el. A cikkben leírtakon túl optimális esetben a széna összetétele és tápértéke is ismert - vagyis laboratóriumban bevizsgált, vagy pontosan ismertek a kaszálón található növényfajták.
Ha a ló jó minőségű szénából vagy legelőből sem képes megfelelő kondíciót fenntartani, akkor lehet szükség az étrend energiasűrűségének növelésére.
Több energia, de nem feltétlenül több gabona
A kondíció javításakor a cél nem egyszerűen az, hogy minél több abrakot adjunk a lónak. A takarmányadag energiatartalma többféleképpen növelhető, és a választásnál figyelembe kell venni a ló emésztőrendszerének sajátosságait is.
A nagy mennyiségben vagy egyszerre adott, gyorsan emészthető keményítőben gazdag takarmányok, például a gabonafélék, nem minden ló számára ideálisak. A vékonybél emésztési kapacitása korlátozott, ezért a túl nagy keményítőadag egy része a vastagbélbe kerülhet. Ez kedvezőtlen változásokat okozhat a bél mikrobiális egyensúlyában, és nagy mennyiségű, gyorsan fermentálódó szénhidrát bevitele esetén növelheti bizonyos emésztőrendszeri problémák, valamint a laminitis, vagyis a patairha-gyulladás kockázatát.
Ez nem jelenti azt, hogy a zab vagy más gabonaféle önmagában „rossz” takarmány lenne. A lényeg az adag nagysága, a takarmány feldolgozottsága, az etetés gyakorisága, valamint a ló egyéni igénye. Ha nagyobb energiatartalmú étrendre van szükség, sok esetben előnyösebb lehet a napi energia egy részét zsírban és emészthető rostokban gazdag takarmányokból biztosítani.
Az étrend módosítását mindig fokozatosan kell elvégezni. A hirtelen nagyobb takarmányadag vagy az abrak gyors megemelése nemcsak felesleges, hanem emésztőrendszeri problémák kockázatát is növelheti.
Az izomépítéshez nem elég a kalória
A kondíció javítása nem kizárólag a testzsír növelését jelenti. Ha a ló jelentős izomtömeget veszített, az izomzat újjáépítéséhez megfelelő mennyiségű és minőségű fehérjére, valamint az esszenciális aminosavak megfelelő ellátására is szükség van.
A fehérje értékét ezért nem önmagában a százalékos fehérjetartalom határozza meg. Fontos az aminosav-összetétel is. A lizin a ló számára különösen fontos esszenciális aminosav, amely az izomfehérje-szintézisben és számos szövet felépítésében vesz részt. A megfelelő fehérjeellátás különösen fontos növekedésben lévő, idős, lábadozó vagy rendszeresen dolgozó lovaknál, illetve akkor, ha a ló jelentős izomtömeget veszített.
A szójadara például magas biológiai értékű fehérjeforrás lehet, de nem feltétlenül szükséges minden nehezen hízó ló étrendjébe külön szójadara. A megfelelő fehérje- és aminosav-ellátást az egész takarmányadag alapján kell megítélni. A cél nem a lehető legtöbb fehérje etetése, hanem a ló szükségletének megfelelő, jól hasznosuló fehérje és esszenciális aminosavak biztosítása.
Fontos az is, hogy a kondíció és az izomtömeg nem kizárólag takarmányozással építhető vissza. Ha a ló egészségi állapota és kondíciója lehetővé teszi, a megfelelően megválasztott, fokozatosan felépített mozgás az izomzat fejlődését is támogatja.
Mikor gyanítható egészségügyi probléma?
Ha a ló a megfelelő mennyiségű és minőségű takarmány ellenére sem gyarapszik, vagy tovább veszít a kondíciójából, nem érdemes korlátlanul növelni az energia- és abrakadagot. Ilyenkor az ok felderítése fontosabb, mint a további „hízlalás”.
A fogazat problémái például jelentősen ronthatják a takarmány felvételét és hasznosítását. Emellett szóba jöhetnek gyomor-bélrendszeri problémák, paraziták, krónikus betegségek vagy felszívódási zavarok. Idősebb lovaknál bizonyos endokrin betegségek, például a PPID is hozzájárulhatnak a kondíció romlásához és az izomtömeg csökkenéséhez. Egy egyszerű fogáaszti ellenőrzéssel és bélsárvizsgálattal már sokminden kizárható.
A megfelelő takarmányozás ezért nem egyetlen energiadús termék vagy abrak kiválasztását jelenti. A cél az, hogy a ló elegendő, jó minőségű szálastakarmányhoz jusson, szükség esetén megfelelően növeljük az étrend energiasűrűségét, biztosítsuk a szükséges fehérjét és aminosavakat, miközben figyelembe vesszük az egyedi igényeket és az emésztőrendszer terhelhetőségét.
A nehezen hízó ló esetében a legjobb stratégia tehát nem feltétlenül az, hogy „adjunk neki még többet”, hanem az, hogy „derítsük ki, mire van valóban szüksége", és azt megfelelően állítsuk össze számára. Az állapot rendszeres követése, a takarmányadag tudatos megtervezése és szükség esetén az állatorvosi kivizsgálás együtt vezethet tartós és egészséges kondíciójavuláshoz.
