Természetesen a legjobb megoldás fagytól védett helyre rakni az itatót, vagy olyan pontra, ahol minimalizálható a fagyás esélye.
A hideg téli napokon érdemes az itatót langyos vízzel feltölteni, és napjában többször cserélni. Ez utóbbi főképp kisebb háztáji állatoknál - baromfiknál, nyulaknál - kivitelezhető, ahol kisebb a napi vízszükséglet.
Ma már nem nehéz fűthető itatókhoz jutni, amelyek tényleges megoldást jelentenek a fagyos napokra. Szarvasmarháknál és lovaknál ez általában önitatós megoldásoknál kivitelezhető, ahol viszont nehezebben észrevehető, ha a kelleténél kevesebb víz fogy, és maga az izazó kialakítása lassítja az ivást, így általában sajnos kevesebbet isznak belőle az állatok hidegben.
Nagyon jó alternatíva kérődzőknek és lovaknak a golyós önitató, amely szigetelt és közvetlenül hálózatra kötve üzemel. Ez nemcsak télen jelent segítséget, de nyáron is kellemes hőmérsékletű marad a víz, és csökkenti a szennyeződés esélyét. Hátránya, hogy nagyobb beszerzési költséget és hálózatra való bekötést igényel.
Általánosságban érdemes nagyobb itatókban gondolkodni, hiszen a nagyobb mennyiségű víz lassabban fagy meg. Jól bevált praktika egy PET-palackot sós vízzel feltölteni, majd a vízbe helyezni: a lassú, folyamatos mozgás hatására a víz nehezebben fagy meg. Az állatok jellemzően ide-oda lötyögtetik a palackot a tárolóban, így segítve a fagyás megakadályozását.
A rendszeres karbantartásról sem szabad megfeledkezni: a téli időszakban a víztárolók, csőrendszerek és úszószelepek sokkal érzékenyebbek a lerakódásokra és szennyeződésekre. A fagy által megkeményedett tömítések vagy a túlhűlt alkatrészek könnyebben meghibásodhatnak, ami akár teljes vízmentességet is okozhat. Éppen ezért érdemes a hideg szezon előtt egy alapos ellenőrzést, tisztítást és szükség esetén alkatrészcserét elvégezni.
Nagyobb háztáji állatoknál sokan használnak hordókat itatásra, amelynek több hátránya is van: nehezebben tisztítható, hamarabb megfagy a vízfelszín és egészen vastag jégréteg keletkezik, az állatok pedig korlátozottan érnek le a tároló aljáig. Érdemes inkább kifejezetten erre a célra gyártott itatókat beszerezni, illetve nagyon jó alternatív megoldás az IBC tartály is.
A szél elleni védelem is sokat számít: egy egyszerű, három oldalról zárt, tetővel ellátott „itatóház” már önmagában védi az edényt a gyors hővesztéstől. A szél ugyanis jelentősen felgyorsítja a víz felszínének hűlését és a jégképződést. Ha az itató nem mozgatható, akár egy szalmabála vagy deszkafal is nagy segítség lehet a körülötte uralkodó mikroklíma javításában.
Házilagos megoldásként sokan alkalmaznak különféle szigetelési technikákat: például dupla falú vödröket, a tárolót körbevevő hungarocell borítást vagy szalmával teli ládát, amelybe az itató belehelyezhető. Ezek a módszerek természetesen nem helyettesítik a fűtést, de enyhébb fagyok esetén jelentősen lassítják a jegesedést. Arra azonban ügyelni kell, hogy a szigetelőanyag sose érintkezzen közvetlenül az ivóvízzel, és ne jelentsen rágási kockázatot az állatok számára.
Nemcsak a fagyás megelőzése a fontos, hanem az is, hogy az állat szívesen fogyassza a vizet. A hideg víz sok állatot visszatart az ivástól, különösen a baromfit, lovakat és a fiatal állatokat. A langyos víz kínálása - akár naponta többször is - nemcsak kényelmesebbé teszi az ivást, hanem elősegíti az egészséges takarmányfelvételt is. Kérődzőknél és lovaknál különösen kedvező, ha a víz nem túl hideg, mert így csökken az energiafelhasználásuk, hiszen nem kell annyi hőt pótolni a lehűlt testből.
Mit lehet tenni, ha kevés víz fogy?
A takarmányok áztatása kis mértékben hozzájárul a napi szükséges vízfogyasztáshoz. Erről egy korábbi cikkünkben részletesen is írtunk ››.
Ha az állat teljesen elutasítja a vizet, mindenképpen állatorvosi konzultáció javasolt.
Vannak azonban praktikák, amelyekkel serkenthetjük az ivást:
Lovaknál: egy kis méz vagy melasz kínálása elég, hogy az állat szomjas legyen, és ráadásul szívesen fogyasztja. Emellett télen kínálható tea is, amely nemcsak a kiszáradástól és kólikától óvja, hanem a tea fajtájától függően a szervezetét is támogathatja.
Szárnyasoknál és nyulaknál: a lédús zöldségek és gyümölcsök (pl. sárgarépa, alma) bevezetése segíthet a folyadékbevitel növelésében.
A nem folyamatosan rendelkezésre álló alaptakarmány mellett adott abrak és kiegészítő takarmány serkenti az állatok vízfogyasztását.
Mindig érdemes figyelni, hogy az ízesítés mértéke és a fajtája biztonságos legyen az adott állat számára, és ne helyettesítse a tiszta víz folyamatos rendelkezésre állását.
