Lovak: a takarmány pazarlás mesterei
A lovaknál gyakran előfordul, hogy a széna a földre hullik, ahol a talajhoz vagy trágyához érve elveszíti fogyaszthatóságát. A legjobb módszer a veszteség csökkentésére a széna zárt etetőben, szénahálóban vagy szénarácsban történő adagolása.
Fontos, hogy a lovak rágása és fogkopása is egészséges maradjon:a túl magasra helyezett etető megváltoztathatja a rágóállás szögét, ezért kerülendő.
Az egyéni takarmányozásnál (tápok, kiegészítők esetében) az elkülönített adagolás csökkenti a szórást, valamint a sérülésveszélyt is. Az etetőzsákok használata nem csak túrák alkalmával lehet raktikus eszköz, amely csökkenti a pazarlást.
Baromfi: a táp kiszórásának minimalizálása
A baromfi esetében a takarmány formája és az etető típusa nagyban befolyásolja a veszteséget. A granulált vagy pelletált takarmány a legkevesebb veszteséggel jár, mivel csökkenti a válogatást és a kiszórást. (A baromfi takarmányok típusairól korábbi cikkünben részletesen olvahatsz ide kattintva.) A dercés vagy lisztszerű tápoknál nagyobb az esély a kiszórásra, de bizonyos helyzetekben (pl. indítótáp) ezek is szükségesek lehetnek.
Hosszútávon a zárt etetőrendszerek, automata adagolók csökkentik a takarmányveszteséget, miközben megóvják a tápot a szennyeződéstől és a nedvességtől.
A kérődzőknél is érdemes odafigyelni
A kérődzőknél, mint a szarvasmarha, juh vagy kecske, a pazarlás szintén a takarmány kijuttatásának módjától függ. A földre hullott széna elveszíti fogyaszthatóságát, különösen ha az állatok belefekszenek vagy beletaposnak. A kisebb adagok gyakori etetése csökkenti a veszteséget.
Ahogy a lovaknál, a szénaháló és a szénarács még nagyon sokfajta állatnál alkalmazható. Az abrak adagolása is jobb ha kis adagokban történik, stabil, mélyebb és biztonságos, de szűkebb etetőből. Érdemes homogénné keverni a takarmányt, ezzel a válogatás minimalizálható.
A sertés sajnos nem csak a földet túrja
Ha az abrakot nyitott vályúban kapja, gyakran az orrával kilöki, forgatja, és egy része a földön köt ki. Ami pedig a földre esik, az általában nedves, trágyás vagy letaposott lesz, és onnantól kezdve a sertés sem szívesen eszi meg, így az a mennyiség elveszett.
Áztatva is előfordul a pazarlás. Ha a takarmányhoz keveredik a víz, a sertés könnyen „péppé dagasztja” az etetőben lévő takarmányt, majd a felesleget kilöki. Ez főleg akkor fordul elő, ha a takarmány túl lisztes vagy rosszul beállított az etető.
A pazarlás mérséklésére a legjobb módszer a korszerű önetetők használata. Ezekben a takarmány mindig csak annyira hozzáférhető, amennyire az állat éppen fogyasztani tudja, így nincs lehetősége szétszórni. Az önetetők előnye az is, hogy a takarmány védve van az esőtől, nedvességtől, ami szintén hozzájárulna a veszteséghez.
A sertéseknél az abrak összetétele is sokat számít. Ha nagyon apró szemcsés az eledel, az könnyen szétszóródik és beleragad az állat pofájába, amit leráz, lefúj, így szintén veszteséget okoz. A granulált vagy darált, de nem túl finom szemcséjű takarmány kevesebb veszteséggel jár.
